VIKEE kérésére:
Amerika História X
AMERICAN HISTORY X; amerikai, 1998., 117 perc
Rendező: Tony Caye
Forgatókönyvíró: David McKenna
Producer: Bill Carraro, Kearie Peak, Steve Tisch, Lawrence Turman
Főszereplők: Edward Norton, Edward Furlong, Beverly D'Angelo, Jennifer Lien, Ethan Suplee, Fairuza Balk
Egy Kalifornia szegényegyedében élő munkáscsalád áll a középpontjában Tony Kaye megrendítő alkotásának. Az idősebb testvér (Edward Norton) keveredik a szélsőjobboldali eszméket valló náci bandába, majd apja halála után meggyilkol egy fekete srácot, és börtönbe kerül. Öccse (Edward Furlong) példaként követi a bátyját, és nem érti, hogy amikor a börtönből kiszabadul, miért változott annyira meg. Danny egyenes úton halad a tragédia felé, Hitler Mein Kampfjáról ír dicsőítő dolgozatot, és büszke arra, hogy bátyja nyomdokába lépett. Csakhogy a fivér a börtönévek alatt rájött egy s másra, amit szeretne átadni öccsének. Talán már késő. A megrázó történet egyenes vonalon halad az
elkerülhetetlen tragédia felé. Az Amerikai história X nyíltan, tabuk nélkül beszél az USA-ban kevéssé feldolgozott témáról, Edward Norton elképesztő alakításának hitelességével. A film eredetileg még durvább lehetett, mivel a bemutató után a rendezőként és operatőrként debütáló, eredetileg reklámfilmes Kay azt követelte, hogy vegyék le a nevét a stáblistáról, azzal vádolva a film gyártóját, hogy átvágták a moziját. Nem tudni, melyen lehetett az általa vágott változat, de az biztos, hogy a film így is megdöbbentően erős.
|
|
Ha szeretnéd megnézni a
film hivatalos honlapját,
ahol többmindent találsz
még, többek között további képeket és kisklippeket,
akkor katt a színes képre. | _________________________________________
Pár cikk a kedvenc filmemről:
A remény rabjai
 Frank Darabont sokáig dédelgette Stephen King elbeszélésének megfilmesítését, és a forgatókönyv megírása után nem adta mostoháknak gyermekét, noha neves rendezők ajánlottak komoly összegeket a rendezés jogáért. A forgatókönyvíró Darabont azonban úgy döntött, hogy bemutatkozik mozirendezőként is, és állhatatossága a kész filmet látva több, mint érthető. A remény rabjai ugyanis klasszikus fegyelemmel, nagy műgonddal, ritka intelligenciával és hatalmas szívvel megcsinált alkotás, amely egyszerre őriz valamit a vaskos télesti regények komótosan hömpölygő mélységeiből, és a filléres lektűrök szentimentális, megható naivitásából. Börtönfilm, ahol a börtön nem csak a pokol egy földre hozott bugyra, hanem olyan hely is, ahol életek zajlanak, ahol a barátság, a közösség, a szövetség, és a méltóság létérdek - és ahonnét nem mindenki vágyik el. Ismerős és sablonos figurák és helyzetek keverednek meglepően hiteles és emberi problémákkal, és érzékeny, hiteles pillanatokkal, hogy így alkossanak hibátlanul egységes dramaturgiát. Darabont elég bátor ahhoz, hogy apró részletekbe menően bontsa ki figuráit, úgy, hogy közben egyik főhősét szinte az utolsó pillanatig képes kiismerhetetlen és izgató titokként megőrizni. A magukban is izgalmas mozaikdarabok fokozatosan kerülnek egymás mellé, és a megdöbbentő és felemelő összkép csak a legvégén áll össze.
Ám a film fő ereje a két főszereplő erőteljes alakításában, és figuráik illetve történetük furcsán szimmetrikus kontrasztjában rejlik. A fehér rab a megváltó mesehős, aki tartásával és kitartásával reményt és példát ad a fekete rabnak, aki sokkal inkább gyökeredzik a valóságban, ezért az ő valódi szabadulásához valami több, és kevésbé kézzelfogható kell, mint egy Bibliába burkolt érckalapács.
Andy Dufresne dupla életfogytiglant kap felesége és annak szeretője meggyilkolásáért. A magát ártatlannak mondó, visszahúzódó bankár a Shawshank börtönbe kerül, ahol összebarátkozik a helyi mindenessel, Reddel, sőt, az évek során megnyeri az őrök és az igazgató bizalmát is pénzügyi tanácsaival. De végig a remény rabja marad, nem mond le a szabadságról, ami Red számára viszont inkább bizonytalan, aggasztó jövő, mint elérhetetlen vágy.
A remény rabjai
The Shawshank Redemption
1994 amerikai filmdráma Hossz: 142 perc Forgalmazó: Ariel Rendező: Frank Darabont Szereplők: Tim Robbins, Morgan Freeman, Bob Gunton, William Sadler, Clancy Brown
 Nem sorolnám a könnyed péntek esti kikapcsolódás kategóriájába A Remény Rabjai-t, ezt a filmet aktívan nézni kell, és utána egy kicsit elgondolkodni a látottakon, de hát egy jó drámától általában ezt várja az ember. A szinte teljes egészében a Shawshank börtön falai között játszódó történet letaglózó hatása nem a végén éri a nézőt, sőt az egy kicsit oldja is az addig felgyülemlett borongós érzéseket.
Bár leggyakrabban a Halálsoron-nal állítják párhuzamba – többek között a rendező személye miatt is – A Remény Rabjai egy egészen más lapra tartozó történet.
 Az egész film legironikusabb mondta, mikor az egyik frissen érkezett elitélttől az akkor már öreg motorosnak számító Andy Dufrenes megkérdezi, hogy „Hát nem tudod, hogy itt mindenki ártatlan?”. S az addigra már több tíz-évet a rács mögött lehúzott exbankár nevet a legjobban a viccen, ami az ő esetében koránt sem vicc. Bár kettősgyilkosság miatt tölti életfogytiglani büntetését, bűnözővé csak a börtönbe válik, hogy viszonylagos biztonságban legyen pénzügyi tudásával az őröket, sőt a börtönigazgatót segíti.
Az első ártatlan adózási kiskapukat megmutató tanácsokat persze igen hamar felváltja a nagyüzemi pénzmosás. Mindenkiről tud mindent, és egyáltalán nem kis korrupciós összegeket legalizál, mégis meglepődik azon, hogy akiknek már teletömte a zsebét, nemhogy segítenék mikor bizonyítékot szerez ártatlanságára, de még a gyilkosságtól sem riadnak vissza annak érdekében, hogy eltűntessék szabadságának utolsó reményét.
A remek film, az Ariel International-tól már megszokott minőségben került a lemezre. Képre nem lehet panasz, a sötét jelenetek hátterében ugyan tapasztalható némi zajosodás, de jóval alatta marad a feltűnő, vagy zavaró szintnek. Az eredeti DTS hangsáv pedig egy olyan kényeztetés, amivel még mindig nem sok lemez büszkélkedhet. Magyar szinkronja is Dolby Digital 5.1 formátumban kerül a korongra, s a honosítás kiterjed a werkfilmre és a stábinterjúkra is.
A magyar szinkron, pontosabban hangsáv talán túlzottan is jól sikerült, már ami a háttérzajok dinamikáját illeti. Több alkalommal is erősen elnyomja a párbeszédeket a környezet zaja, mint például a zuhanyzós jelenetben, ahol a nézőnek olyan érzése támad, hogy ott áll az egyik lassan, de hangosan csordogáló rózsa alatt, és a fülébe folyó víztől a mellette zajló párbeszédet alig-alig lehet érteni. Az élvezhető beállításhoz, az erősítőn igen eltérően kell a csatornák hangerejét megadni.
|
|
|
Kevés film ragadja meg olyan emlékezetesen az emberi spirituszt, mint A remény rabjai.
|
 Morgan Freeman és Tim Robbins szerepel ebben a hét Oscar-díjra jelölt filmben, mely Stephen King története alapján készült. Freeman alakítja "Red" Reddinget, egy sittest, aki tudja, hogy mennek a dolgok a Maine-ben található Shawshank Állami Börtönben. Robbins egy új bentlakó, Andy Dufresne, egy csendes bankár, akit igazságtalanul vádolnak gyilkossággal. Andy rettenthetetlenségével elnyeri Red barátságát, leleményessége reményt és változást hoz az egész börtönbe.
A filmet írta és rendezte Frank Darabont.
|
 |
Jelenet a Stephen Kling regénye nyomán készült A remény rabjai címû filmbõl |
|
Stephen King regényei felé mindig is nagy érdeklődéssel fordult a filmszakma, igen kevés olyan írása van, mely valamilyen formában ne jutott volna el a mozivásznakra. Igaz ugyan, hogy ezek jelentős hányada sajnos meg sem közelítette az írott sorok élményét, és csak kevés rendezőnek sikerült a könyvek – valljuk be – félelmetes hangulatát visszaadnia. Frank Darabont – aki később a Halálsoron című regényt is filmre vitte – azonban nem ijedt  meg a kihívástól, és nagy igyekezettel vetette bele magát a film elkészítésébe. Az eredmény: még az író nagy rajongói is úgy ítélik – köztük e sorok szerzője is -, hogy az egyik legjobban sikerült King adaptáció került a mozikba.
Andy Dufrense (Tim Robbins) kétszeres életfogytiglannal kerül a Shawshank börtön falai közé. A vád: kettős gyilkosság. Andy azonban ártatlannak vallja magát felesége és annak szeretőjének meggyilkolásában. Az évek lassan múlnak, Andy először összebarátkozik a börtön mindenesével, Reddel (Morgan Freeman) majd az őröknek, és magának a börtön igazgatójának is megnyeri a bizalmát. Azonban hiába telnek az évek, Andy sosem veszti el a reményt, hogy valaha otthagyja a börtönt.
A film nem egy szokványos börtöndráma ami "csupán" arról szól, hogy a hős hogyan kerül be ennek az elzárt világnak a mocskába, és hogyan éli túl a megpróbáltatásokat. Ennél sokkal mélyebb film pereg a szemeink előtt, azonban ez nem azt jelenti, hogy barátságos képet kapnánk a falakon belülről. Megtalálható itt a börtönfilmek minden igen jól ismert mozzanata, de nem a szenvedés a lényeg, hanem az emberi kapcsolatok és a remény. Az egész pedig csak az utolsó percekben válik teljes egésszé, lerántva a leplet minden elhanyagolhatónak tűnő részletről és egy igazán lehengerlő befejezést tárva elénk. Még azok sem találják unalmasnak a filmet, akik már összebarátkoztak az eredeti írással. Számukra a film varázsát az adhatja, hogy a rendező szinte semmit nem hagyott el King igazán lehengerlő novellájából. A szereplők kapcsolatai, az események mind követik a "mester" munkáját, meg sem próbálva ideje korán ellőni a legvégső történéseket, hogy némi izgalmat csaljon az amúgy lassan, de biztosan hömpölygő történetbe.
A remény rabjainak tökéletességét tovább fokozza a szereplők erőteljes játéka, és a belőlük áradó ellentét. Itt pedig egyáltalán nem fekete-fehér ellentétre kell gondolni. Míg Andy egyre csak a szabadságra vágyik, addig Red borúsan gondol arra a napra, amikor talán majd el kell hagynia a számára biztonságot és már-már otthont adó falakat. A köztük álló kapcsolatot és ezáltal a filmet is magasabb fokra emeli a két világ találkozásának bemutatása. Miközben Red arra tanítja Andyt, hogyan élje túl a rá váró éveket, furcsán figyeli annak kezdeményezéseit és bátorságát. Nagy precizitással kidolgozott karakterekről van itt szó, és a néző teljes beleéléssel figyeli, miként válik a két ember közti érdekkapcsolat egy életre szóló barátsággá.
Vannak filmek, amiket többször is megnéz az ember, ha csak visszaemlékezik rájuk, talán kicsit bele is borzong. A remény rabjai ilyen film, a képkockák leforognak, fekete háttéren végigfolyik a stáblista és az ember csak ül, élvezi a film rátelepedő, fantasztikus hatását, olyan hatást, ami még sokáig ott lebeg körülötte és betölti gondolatait.
Egy fórumvélemény:
Én háromszor láttam - megúnhatatlan, de komolyan.
Olyan nüansznyi dolgokra is felfigyel az ember egy idő után, amire első alkalommal ugyebár nem, s ez az a film, ahol a "nyál", nem is nyál... igazi férfi barátság!
Stephen King novella volt, még az első időszakában íródott, s hál' Istennek van még néhány a tarsolyában, ami nem horror és megfilmesítésre várna...
Kedvesem nem rajong SK-ért (főképp az Álomcsapda miatt, szerinte az übergyenge), de ezt a filmet - komoly uncszolásra! - megnézte, és elismerően bólogatott.
Kár, hogy Tim Robbins + Morgan Freeman nem kapott érte semmit...
|
|
|
|
Műfaj: |
dráma |
|
|
|
Rendezte: |
|
|
|
|
Szereplők: |
, , , , , , |
|
|
|
Tartalom: |
|
1947-ben Andy Dufresne banki alkalmazottat kétszeres életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéli a bíróság. A férfit azzal vádolják, hogy megölte feleségét és az asszony szeretőjét. Bár Andy a végsőkig hangoztatja ártatlanságát, a bizonyítékok mind ellene szólnak...
Amikor a rabokat szállító kocsi behajt a hírhedt Shawshank börtön kapuján - a kapun, amelyen a kocsin ülők többsége soha többé nem léphet többé át - a "bentlakók" arcukat az ablakrácsokhoz nyomva kiabálnak a "friss húsokra" - a sivár börtönélet hétköznapjai után végre ismét lesz mivel szórakozni. Fogadhatnak, hogy vajon melyik újonc törik meg elsőként, és melyik zokogja majd át az első cellában töltött éjszakát. Red - az egyik életfogytos rab - két pakli cigit tesz arra, hogy a bársonyos bőrű, puhánynak tűnő Andy hamar bepánikol - de elveszti a fogadást...
Az új fiú úgy jár-kel a börtönben, mintha tudomást sem venne a külvilágról. Mintha egy láthatatlan köpeny védené a hely minden borzalmától. Nem töri meg az erőszak, a kegyetlenség - nem adja fel a küzdelmet, még akkor sem, ha rajta kívül senki nem hisz abban, hogy erről a helyről valaha valaki élve eltávozhat. Fáradhatatlanul írja a kérvényeket, faragja a sakkfigurákat, és megtalálja a módját annak is, hogy a börtönőrök bizalmukba fogadják és rajtuk keresztül "érinthetetlenné" váljon: pénzügyi ismereteit kamatoztatva adótanácsokkal látja el a börtönőröket, és hamarosan az intézmény igazgatójának irodájába is bejáratos lesz, ahol bepillantást nyerhet néhány piszkos üzlet részleteibe is.
Andy végtelen türelme és töretlen hite végül meghozza gyümölcsét. Megcsillan a lehetőség, hogy elhagyhassa a börtönt... ha nem is a leghivatalosabb formában. Andy terve briliáns és vakmerő. De végigcsinálja és arra is gondol, hogy a maga aktakukac módján bosszút álljon mindenkin, aki ártott neki...
A Stephen King novellája alapján készült filmet sokan minden idők egyik legjobbjának tartják! A világ leglátogatottabb internetes mozis adatbázisában több tízezernyi szavazat alapján A remény rabjai jelenleg a harmadik legnépszerűbb film, közvetlenül A keresztapa, és A gyűrűk ura után, és egy helyezéssel A keresztapa II. előtt!
Extrák a lemezen:
- Így készült a film (szinkronizált werkfilm)
- Interjúk az színészekkel és az alkotókkal (szinkronizált): Tim Robbins, Morgan Freeman, Frank Darabont (rendező-forgatókönyvíró), Niki Marvin (producer), William Sadler, James Whitmore, Clancy Brown, Bob Gunton
- Rejtett extra
- Eredeti mozielõzetes
__________________________________________________ |
Szintén Tim Robbins főszereplésével:
A játékos
The Player, Amerikai vígjáték, 119 perc, 1992
Ez egy remek kis film, kalandos, humoros, és annyi sztár játszik benne, hogy az csak na! Ráadásul mindegyik csak picit, ami a legjobb. Altman filmje azért is érdekes, mert a filmstúdiók világának kulisszatitkaiba vezeti be a nézőt, ráadásul a kritikusoknak készült ajtón keresztül, genyázó módon.
 |
| Robert Altman |
Tim Robbins végig a szokásos maximumot nyújtja, de e ritka filmben mindenki profi módon teszi oda tehetségét a képernyőre, még a jó és öreg Patrick is, ami - félreértés ne essék, - Altmant dicséri. Tartalomhoz a forma, nézzük! A hatalomvágytól megszállott Griffin Mill (Tim Robbins) az egyik hollywoodi stúdió nagyhatalmú igazgatóhelyettes-producere: életről-halálról, vagyis a benyújtott tartalmi kivonatok alapján filmek sorsáról dönt. Egy nap fenyegető üzenetet talál a postájában, majd a fenyegetés faxon és telefonon is megismétlődik. Griffin utána akar járni a dolognak, biztosra veszi, hogy egy mellőzött forgatókönyvíró a bűnös,... de erről, itt ennyit! Nem valami nagy durranás elsőre, mégis megmozgatja a fantáziát, akkor is, ha jelen esetünkben a forma fog dominálni.
Sohasem felejtem el a beteg arcú rendőrt, aki a való életben Julia Roberts férje (és talán country-énekes is!), és azt mondja sokat, „ván ofász”, de kiráz a hideg, ha Richard E. Grant jelenetére gondolok, amikor éppen az anti-hollywood-i filmet álmodja vászonra. Grantről most nem zengek ódákat, de aki ismeri - sajna, csak kevesen - az csak annyit tud mondani, ááááááááá! A film kezdő képsora talán a mozitörténet leghosszabb vágás nélküli jelenetével ajándékozza meg a nézőt, ezen kívül Robert Altman 1992-ben elnyerte a cannes-i filmfesztiválon a legjobb rendezés díját, Tim Robbins pedig a férfi főszereplőjét, tehát mindenféleképpen kötelező darab!
Rendezte: Robert Altman
Főszereplők: Tim Robbins, Whoopi Goldberg, Greta Scacchi, Bruce Willis, Julia Roberts, Cher, Peter Falk, Nick Nolte, Patrick Swayze
______________________________________
|
A modult még folytatom más filmekkel, előbb-utóbb....
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
; document.src;)
Hrrr...
